2018. január 15., hétfő

Norina

               Széttárja karjait, hozzám szalad, megölelgetjük egymást, puszit nyomok a buksijára, nyugtázza: 'ez jó volt, anya!', és szalad tovább. Agyam eldobom, mennyire aranyos ez a kislány.

Egyre inkább Norinás. Korábban nagyon nem volt az - mondogattam is az én drága uramnak az első hetekben, hogy nevezzük át, mert ez így nem lesz jó. Ez a lány nagyon nem Norina. Borka lett - csak nekünk. Jön is mindig a kérdés, hogy miért.... Olyan Borkás. Olyan kerek. Olyan kiegyensúlyozott. Annyira tökéletes ez a kislány. És bár egyre inkább Norinás (még mindig tökéletes, természetesen:)), nekem mégsem jön a számra. Ő az én Borkám, és az is marad...


(Borka balról, Léna jobbról)

4 megjegyzés:

Medora írta...

Milyen cukik!

Andicsek írta...

Az én édes drága kicsi unokám 8 hónapos lesz 23.án. nem tudok vele betelni:) de bevallom örülök, hogy az enyémek már felnőttek. Az tuti, hogy sok mindent másképp csinálnék ha elölről kezdhetném., főleg ha ennyi eszem lenne. az 5.x en túl az ember már örül ha nyugalom van körülötte:)

Andicsek írta...

és milyen nagyok már! :)

Újságíró Világvégén írta...

Igen, én is megnézegetem mások picibabáit, és nyugtázom, hogy de jó, hogy nem nekem kell felkelni éjszaka, és nem sír állandóan..... azt hiszem, már nem tudnám újrakezdeni. Jó ez így - mi hatan.... :) Köszi Dóri, tényleg nem lehet őket nem szeretni :)