-A férfi hümmög (az újabban nem létező) bajsza alatt, mondván már megint neki kell összeszednie
utánam a kezemből kipotyogó zoknicsomót ( a szárítóból hoztam be a ruhákat).
- Nem potyogna ki a kezemből, ha lenne végre ruháskosaram. De még mindig nincs. (pedig tényleg
tudnám szeretni.)
- Ne akadjunk fenn a dolgon, régen sem volt az asszonyoknak ruháskosara, mi is megleszünk
nélküle.... (ja, ÉN leszek meg...)
- Na, ne mondd már.... József Attila anyjának is volt ruháskosara! (bár sokminden mása valószínűleg
nem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése