2017. március 26., vasárnap

Az ember azt hinné, hogy írd és mondd tizenhat év iskola után vége van a tanulásnak, készülésnek, felelésnek. Pedig nem. Ma is tesztelnek minden nap. Most az élet iskolájába járok, és anyaságból vizsgázom. Nagyok az elvárások, mert hát minek is van az embernek négy, ugye... És nekem is nagyok az elvárásaim magammal szemben, mert hát minek is van az embernek négy, ugye....

Minden számít: mit csomagoltál a nagynak tízóraira, milyen ruha van az ovison (ezt szigorúan a csoporttársak skubizzák-és reméltem, hogy megússzuk, de a hároméveseknél bizony dívik a hercegnős cucc), hogy milyen pelenkát meg kulacsot pakolsz a bölcsiseknek (100centi alatt ezek fontos dolgok..)... Bizony, a két töpörtyű nagyméretű bölcsis lett... Volt idő, mikor úgy gondoltam, hogy nem, én nem adom őket, mert többet úgysem lesz már kisbabám, és nem akarok lemaradni semmiről,meg nálam jobban úgysem szeretheti őket más - aztán én terveztem, ők meg végeztek. Tudomásul vettem, hogy a bölcsi valami tuti jó  hely, Mónika és Eszti néni kedvesek, ezek ketten meg nagy bitangok, és úgy babusgattatják magukat minden dajkanénivel, hogy csuda.

Nagyok lettek. Ők is.

Az idő meg szalad - Málni már 8 - kimondani is sok. Mindjárt másodikos, nagyra nőtt és rettentő büszkék vagyunk rá - mindenért. Megdolgozott érte. A szülinapja óta volt már két hét hányás-hasmenésünk, egy hét köhögés - láz, egy hét beszoktatás a töpiknek (én is bölcsis lettem velük együtt), és most kezdjük megint a köhögés - orrfújást.

Közben pedig ez az első tavaszunk az otthonunkban. Imádom. Ragyog a nap, sorra nyílnak az itt maradt hagymások, és mi is egyre többet teszünk hozzá a házunkhoz. Persze, most már könnyű, hogy nem éhes - szomjas - unatkozik - anya, a Borka meghúzta a hajamat! óránként....

Azt hiszem, felújítós bejegyzések jönnek. Ezer a dolog...

2017. február 8., szerda

Nyolc év - úgy elszelelt, nem is nagyon tudom hova tenni. Pedig mintha tegnap lett volna... olyan pici volt, és annyit kacagott, és összerajzolta a konyhaajtót... most meg szendvicset csinál magának, meg felöltözteti a kicsiket....és gyönyörűen ír, meg hibátlan a matekdolgozata...

Újak vagyunk még-így fél év után is (már csak abból is látszik, mert nincs még kifestve a konyha, de ember legyen a talpán...), gondoltam 2-3 nevet felsorol, akit meghívna ünnepelni. Ő hetet sorolt, írta kitartóan a meghívókra a lányok neveit, aztán még 3 jelezte, hogy ők is jönnének szívesen.... örülök, hogy ennyi barátja van, de BASSZUS  tizennégy gyerek szombaton a házunkban bezárva...

Így aztán ne csodálkozzatok rajta (én sem teszem),  hogy hajnal fél2kor még a netet bújom torta-ötletekért, meg játéktippekért... ha túlélem, jelentkezem...

2017. február 2., csütörtök

2017. január 27., péntek

Akartam nektek arról mesélni, hogy négy gyerkőcből három beteg - egésznapos ölbenülést tudnának leginkább elképzelni maguknak - de van ennek jó oldala is, mert olyan édes párbeszédeket folytatunk Mannával, hogy rögzíteni kellene minden sorát, hogy mindig emlékezzek rá...

de egy 'apuka' úgy felcseszte az agyamat a gyakorin, hogy vmi hihetetlen... mert pici a gyerek, a felesége terhes, ikreket vár, és alig kapnak támogatást. mert csak egy gyed jár, nem dupla, meg az adókedvezményt is csak tehetősek tudják igényelni.... (hozzáteszem, csávó dolgozik, asszony is gyedet kap). és mennyivel jobb Németországban!

én aztán nem szoktam itt politizálni. a magunk boldogulása érdekel, azt hiszem, megdolgoztunk mindenért, amink van, és dolgozunk most is sokat, hogy ezt a négyet úgy neveljük fel, ahogyan megérdemelné minden gyerek. no, de bizony, ha megkérdeznétek, elmondanám, hogy én baromi hálás vagyok a rendszernek a családi kedvezményért, az ingyen ovis meg bölcsis étkezésért, az ingyen tankönyvért, a csokért... mert bőven többet tesznek értünk minden hónapban, mint ami elvárható. mert ezt mindet nekünk kellene fizetni, és fizetnénk is. ehelyett pedig leveszik a terhet a vállunkról, pedig nem a kormánynak szültem négy gyereket.

minek járok én a gyakorira?!
 ui.: szóljatok, ha én vagyok a hülye..

2017. január 18., szerda

Vettetek már a Pepco-ban edényt? Ha eddig kimaradt, hát a továbbiakban is inkább máshol keresgéljetek...

A nyári költözésünkkor szinte mindent lecseréltem a konyhában (is), többek között egy ilyen pici edényt is beszereztem az emlegetett üzletből (én a magam részéről azóta is emlegetem...), mondván jó lesz a kicsiknek teát főzni...

Nos, nem volt tartós, pedig vízen, teafüvön és cukron kívül semmit nem látott-felpúposodott benne az anyaga (zománc?), és rozsdásodni kezdett egyetlen mosogatás után - nem, nem súroltam... mit is súroltam volna?a vizet meg a teafüvet?

Szóval említettem az uramnak, hogy, ha Kalocsán jár, szerezzen már egy teáskancsót, mert úgyis fűtünk, csak felrakom a konvektorra a konyhában, és nem kell mindig melegítgetni a teát.... mit kaptam? Vízforralót... teát főzni nem lehet benne, melegen tartani nem tud, de legalább szép....

2017. január 15., vasárnap

Manna mostanában a legszélsőségesebb kislányunk. Egyrészről annyira édes, annyira jó vele, és mindig azon kapom magam, hogy annyira rohanok, mikor megyek érte az oviba, hogy azt el sem tudom mondani. Rendkívül érzékeny minden rezdülésemre, mindig van egy jó szava - vagy vicce, amitől, ha zsörtögnék is, jobb lesz a kedvem.

Másfelől meg ennek a gyereknek feszt beszélnie kell - és mikor azt érzed, hogy na, most már csak elfárad, és van két perc pihenőd, nem, ő akkor is mondja tovább. Ha Mannával vagyok, soha nem hallom magamat, pedig meglehetősen nehéz úgy dolgozni, hogy folyamatosan valaki más jár a fejemben.....

Ma reggel is:

-'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!' (őshüllő kiállítás - szerintem nem volt nagy szám, de ők élvezték),  'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!',  'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!',  'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!', 'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!', 'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!' ...legalább tizenszer
-Mit gondolsz drágám, szerinted hallottam elsőre is?
-Szerintem igen.  'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!' 

2017. január 10., kedd

A gyereknevelésben fontos az egyensúly, a következetesség és hogy egyformán vélekedjünk a mit szabad-mit nem kérdéskörben. Ez így rendben is van, nem szoktunk kétfélét beszélni, tiszteletben tartjuk a másik véleményét, és határozottan lépünk fel mindig, nehogy a fejünkre nőjenek-mert hát próbálkozni azért szoktak.

Málnánál Mónika néni a mumus. Pedig nem kellene annak lennie, eleinte még szimpatizált vele agyermek, aztán megunta. Na szóval, Mónika néni tanítja az erkölcstant. Vagy legalább is kellene neki, de mivel csak két elsős jár erkölcstanra, hát nem igen kapkodja magát. Rendszerint színeznek, vagy, ha a másik kislány visz tabletet, nézhetnek mesét, feladatlapot szeptember óta kétszer láttam a lányomnál, akkor is olyan szintűt, hogy karikázd be a következő képek közül, hogy melyik volt a te jeled az óvodában. Mit is mondjak?! Hát, nem köti le a gyereket 45percre. Tudom én, hogy sok energia készülni egy órára, én is csináltam - csinálom, sőt tanítottam erkölcstant, viselkedéskultúrát, kommunikációt, drámapedagógiát, tanulásmódszertant...csupa olyan tárgyat, amihez se tankönyv, se füzet-mégis érdekesek voltak az óráim, a gyerekek szerettek hozzám járni. No de Mónika néni már kihúzta a gyufát Málninál, ő meg rendre megpróbál hazaszökni minden hétfőn 5.óra után.

Már 4.óra után telefonált, hogy nem látta még Mónika nénit, biztos nem dolgozik, inkább hazajönne....aha a kis sunyi. Már 2alkalommal úgy tessékelték vissza tanárok, hogy 'Málna, neked még órád van!' Ráuszítottam a szülőket is, hogy fordítsák vissza a kapuból, ha meglátnák....és persze előirányoztam mostmár a büntetést, mert hiába jót mosolygunk rajta apàval, és igen, úgy gondolom, hogy igaza van a lányunknak, csak hát a büntetés mikéntjét kell még egyeztetnünk...mert hát ha a férfi magára marad az ötletelésben...:
-Léna lányod kockával dobálja tévét..-így a férfi
-és, te mit csináltál vele?
-adtam neki egy málnás piskótatallért....