Két év... atyaég. Kell magyarázkodnom? - Nyilván kellene. Ha azt mondom, hogy még életemben nem voltam ennyire boldog, kiegyensúlyozott, igazán helyén a helyemen, akkor talán megértitek. Csoda, hogy emlékeztem a jelszóra, és, hogy őszinte legyek, a blogger jelenleg izlandi nyelven fut, úgyhogy csak sokadik kattintásra - meg megérzésre sikerült eljutnom odáig, hogy megtaláljam a bejegyzés létrehozása gombot. Már, ha így hívják egyáltalán.

Rohan az idő - fiatalabb már nem leszek - ha megkérdezik a koromat, még sokszor gondolkodnom kell. De már nem a 24 jut először eszembe. Jólesik 36-nak lenni. Jólesik négy fantasztikus gyermek anyukájának lenni. Feleségnek. Tanárnak. Főnöknek. Nőnek. Még mindig ez az utolsó, ezen még dolgoznom kell.Valószínűleg sokat.

Ha és amennyiben sikerül eljutnom odáig, hogy megtalálom a bejegyzés közzététele gombot is, akkor szeretném elmondani, akarom, hogy tudjátok, hogy nem felejtettem el ám senkit. Járok hozzátok nézelődni. Ott voltam a diplomaosztókon, a szülinapokon, a táskáknál meg terítőknél. A kiskutyáknál, a betegségeknél meg az első tavaszi virágoknál is. Hiányoztok nekem :)