Manna mostanában a legszélsőségesebb kislányunk. Egyrészről annyira édes, annyira jó vele, és mindig azon kapom magam, hogy annyira rohanok, mikor megyek érte az oviba, hogy azt el sem tudom mondani. Rendkívül érzékeny minden rezdülésemre, mindig van egy jó szava - vagy vicce, amitől, ha zsörtögnék is, jobb lesz a kedvem.

Másfelől meg ennek a gyereknek feszt beszélnie kell - és mikor azt érzed, hogy na, most már csak elfárad, és van két perc pihenőd, nem, ő akkor is mondja tovább. Ha Mannával vagyok, soha nem hallom magamat, pedig meglehetősen nehéz úgy dolgozni, hogy folyamatosan valaki más jár a fejemben.....

Ma reggel is:

-'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!' (őshüllő kiállítás - szerintem nem volt nagy szám, de ők élvezték),  'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!',  'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!',  'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!', 'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!', 'anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!' ...legalább tizenszer
-Mit gondolsz drágám, szerinted hallottam elsőre is?
-Szerintem igen.  'Anya, én úgy várom, hogy elmenjünk megnézni az állatokat!'