Akartam nektek arról mesélni, hogy négy gyerkőcből három beteg - egésznapos ölbenülést tudnának leginkább elképzelni maguknak - de van ennek jó oldala is, mert olyan édes párbeszédeket folytatunk Mannával, hogy rögzíteni kellene minden sorát, hogy mindig emlékezzek rá...

de egy 'apuka' úgy felcseszte az agyamat a gyakorin, hogy vmi hihetetlen... mert pici a gyerek, a felesége terhes, ikreket vár, és alig kapnak támogatást. mert csak egy gyed jár, nem dupla, meg az adókedvezményt is csak tehetősek tudják igényelni.... (hozzáteszem, csávó dolgozik, asszony is gyedet kap). és mennyivel jobb Németországban!

én aztán nem szoktam itt politizálni. a magunk boldogulása érdekel, azt hiszem, megdolgoztunk mindenért, amink van, és dolgozunk most is sokat, hogy ezt a négyet úgy neveljük fel, ahogyan megérdemelné minden gyerek. no, de bizony, ha megkérdeznétek, elmondanám, hogy én baromi hálás vagyok a rendszernek a családi kedvezményért, az ingyen ovis meg bölcsis étkezésért, az ingyen tankönyvért, a csokért... mert bőven többet tesznek értünk minden hónapban, mint ami elvárható. mert ezt mindet nekünk kellene fizetni, és fizetnénk is. ehelyett pedig leveszik a terhet a vállunkról, pedig nem a kormánynak szültem négy gyereket.

minek járok én a gyakorira?!
 ui.: szóljatok, ha én vagyok a hülye..