'Nézd, anya, sétálnak a felhők!' - mutat jobb kezével az égre, míg a balt a tenyerembe csúsztatja. 'De,tényleg, figyeld csak!' - fűzi hozzá kételkedő mosolyomat firtatva az arcomon. És akkor elszáll minden bosszúság, nyoma sincs az aggódásnak meg a reggel óta folytonos fejfájásnak. Csak ő van. Meg én. És olyan jó. Így együtt.
Hosszú idő telt el - sok bosszúsággal, aggódással és folytonos fejfájással - magyarázkodás helyett töltenék nektek néhány képet, most, hogy végre kibékült a laptop meg a fényképezőgép, a tündéreimről - akik miatt érdemes minden nap újrakezdeni.
Málnám hatalmas lett - ezt ő kéri ki magának. Igenis hatalmas. Ráadásul Málni, még véletlenül sem Málnus. Csak a kicsik Málnusok. Okos. Nagyon. És édes mint mindig. Küzdünk az óvodával, a mutizmussal, meg sokszor egymással is - ja, és lovat szeretne.... nehogy apróbbal kezdjük....
Aztán persze Mannám sem panaszkodhat - ő is nagy lett. El sem hiszem, hogy elszaladt ez a kilenc hónap... Bejárja az egész házat, ha egy fél percre nem figyelek, és cseppet sem érdekli, hogy a nagykönyvek szerint mit kellene ennie. Három hónaposan úgy döntött, nem kér többet a tejből, mikor kibújt az első két foga pedig a pépről is lemondott. Rágni akar. Sussz-passz. Az almából nem, a nemnekivaló eperből annál inkább kér....
Az otthonunk - nos, ismét Világvége. Hogy meddig, azt nem tudom. De, hogy ezer a dolog vele, az biztos. Ha jártok erre, mesélek még róla. Talán ez a blog nem kerül majd a sufniba a többi mellé...
5 megjegyzés:
Örülök, hogy visszajöttél! Hiányoztál nagyon....
Gyönyörűek a lányok!
Írjál!
Lányok, köszönöm, hogy ennyi idő után is itt vagytok...
Á most találtalak meg véletlen... Sokszor eszembe jutottál... De jó hogy itt vagy... Szépek, aranyosak a lányok...és mesélj....
Szia, hiányoztál! Szépek vagytok, örülök, hogy láthatlak újra.
Megjegyzés küldése