Eljött az én időm VÉGRE! Augusztus, szeptember, befőzés minden mennyiségben. Na jó, eddig is történtek már nyármarasztalasok üvegbe zárva, de mostanra elfogyott csaknem az összes szörp... Málnát meg epret már csak jövőre kóstolunk újra. A cseresznyét már nem is említem...
A ringló az én nagy pajtásom. A szegényember tehene, vagy vmi hasonszőrű. Ízes, lédús, és bárhol megterem. Nálunk éppen a kertkapuban sikerült tavaly felbukkanni egy kis fának, de nem bántottam, inkább kikerülöm, cserébe idén már jó pár kiló sárgaszilvát szedtünk róla.
A gyerekek hetek óta rájárnak, én a magam részéről akkor szeretem a legjobban, mikor még félig zöld, de, ha befőznéd egy fontos szabály van. Kettő. 1.csak akkor, mikor már magától a kezedben marad, mindennemű húzkálás meg tépkedés nélkül. 2.csak dzsemfixet ne! (Az a gyilkosság...) Tudom én: sok a leve... csak egyszer próbáld ki, soha nem főzöd másképp...
Szóval ringló megmosva, bal kezem lóg a főzőedényben, jobbal meg belenyomom a szilva magját. Landol mellette az edényben a szilva héja és húsa is, és addig játsszuk, amíg el nem fogy a gyümölcs. Sok leve van, igen, de most becukrozom, és még több lesz neki:)
Viccet félretéve, a legkisebb lángra teszem főni, tetővel lefedve (kb félig van csak a szendvicstalpas, hadd köpködjön-csapkodjon, ha akar), és hagyom a hőt dolgozni. Mire az ebéd elkészül, meglesz a lekvár is.
A héja tökéletesen szétfő, állagra és ízre is tuti sárgabarack, ha becsukod a szemed - na ezért mondtam, hogy szegény ember tehene..
A végén még cukrozom, mert mindig egy picit édesebbre és hígabbra kell csinálni, mint szeretnéd, így télre tökéletes lesz.
Palacsintában, buktában mennyei...
A ringló az én nagy pajtásom. A szegényember tehene, vagy vmi hasonszőrű. Ízes, lédús, és bárhol megterem. Nálunk éppen a kertkapuban sikerült tavaly felbukkanni egy kis fának, de nem bántottam, inkább kikerülöm, cserébe idén már jó pár kiló sárgaszilvát szedtünk róla.
A gyerekek hetek óta rájárnak, én a magam részéről akkor szeretem a legjobban, mikor még félig zöld, de, ha befőznéd egy fontos szabály van. Kettő. 1.csak akkor, mikor már magától a kezedben marad, mindennemű húzkálás meg tépkedés nélkül. 2.csak dzsemfixet ne! (Az a gyilkosság...) Tudom én: sok a leve... csak egyszer próbáld ki, soha nem főzöd másképp...
Szóval ringló megmosva, bal kezem lóg a főzőedényben, jobbal meg belenyomom a szilva magját. Landol mellette az edényben a szilva héja és húsa is, és addig játsszuk, amíg el nem fogy a gyümölcs. Sok leve van, igen, de most becukrozom, és még több lesz neki:)
Viccet félretéve, a legkisebb lángra teszem főni, tetővel lefedve (kb félig van csak a szendvicstalpas, hadd köpködjön-csapkodjon, ha akar), és hagyom a hőt dolgozni. Mire az ebéd elkészül, meglesz a lekvár is.
A héja tökéletesen szétfő, állagra és ízre is tuti sárgabarack, ha becsukod a szemed - na ezért mondtam, hogy szegény ember tehene..
A végén még cukrozom, mert mindig egy picit édesebbre és hígabbra kell csinálni, mint szeretnéd, így télre tökéletes lesz.
Palacsintában, buktában mennyei...
2 megjegyzés:
hogy lemaradtam megint néhány posztról! lehet hogy vissza kéne menni, hogy időben lássam az újdonságokat :))
Ügyes vagy, ekkora család mellett még befőzni is?!
Megjegyzés küldése