Úton-útfélen megkapom, mennyire rossz lehet nekem négy gyerekkel (a négy lány! meg aztán külön felháborodást vált ki az emberekből), és, ha bizonygatnám, hogy nem, tulajdonképpen nekem meglehetősen jó így, akkor fintorogva elfordulnak (időnként hozzáteszik, hogy azért ők tudják ám, hogy hazudok...) Persze tisztelet (és leginkább köszönet) a kivételnek..
Pedig nagy csuda ám ez az iker-dolog. Ámulok és bámulok, két ekkora emberke hogyan is függhet ennyire egymástól. Állandóan látniuk kell egymást, alig várják, hogy egymáshoz érhessenek, és, bár hatalmas közös ágyuk van, még mindig középen összebújva, egymás kezét fogva alszanak....
És mégis: pontosan tudják, a babakocsiban melyik a saját helyük, hogy kinek kell aznap kezdeni a fürdést (mindig felváltva), hogy melyik az ő autósülésük...és reszkess, ha összecseréled őket. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan értik...
Pörögnek - forognak, mint a búgócsiga egész nap... És igen: a legjobb dolog a világon, hogy ketten vigyorognak rám a kiságyból, mikor benézek hozzájuk..
Nagyok lettek, ugye?!
 |
| Léna |
 |
| Norka |
3 megjegyzés:
Nagyok?! Nekem elég aprónak tűnnek... Nagyszerű lehet, hogy egyszerre kettő. Persze, tudom, hogy fárasztó is. Köszi, hogy legalább virtuálisan csodálhatom őket!
Nagyon tündérek a csajok!
Nincs azzal semmi baj, hogy négyen lettek, azzal se, hogy lányok. Nálatok így kerek a világ. Biztos vagyok benne, hogy már el se tudnád képzelni másképpen.
Nálunk sokáig a két fiúval volt kerek a világ, aztán sok év után jött Viki, és ma már nem tudom, hogy is volt kerek akkor a világ, amikor még ő nem volt. :)
Millió puszi az összesas kiscsajnak!
Dóri, láttad volna őket 5 kilóval könnyebben...akkor voltak aprók... ó, hát én lennék a legboldogabb, ha szomszédok lennénk, de félek, ilyen nem nagyon lesz....
Macus, bizony kerek. Nekem mindenképp, a férfi meg Málni rágja a fülemet még tesóért. nem. nem. nem.
Megjegyzés küldése