2015. június 21., vasárnap

Kettecske

Úton-útfélen megkapom, mennyire rossz lehet nekem négy gyerekkel (a négy lány! meg aztán külön felháborodást vált ki az emberekből), és, ha bizonygatnám, hogy nem, tulajdonképpen nekem meglehetősen jó így, akkor fintorogva elfordulnak (időnként hozzáteszik, hogy azért ők tudják ám, hogy hazudok...) Persze tisztelet (és leginkább köszönet) a kivételnek..

Pedig nagy csuda ám ez az iker-dolog. Ámulok és bámulok, két ekkora emberke hogyan is függhet ennyire egymástól. Állandóan látniuk kell egymást, alig várják, hogy egymáshoz érhessenek, és, bár hatalmas közös ágyuk van, még mindig középen összebújva, egymás kezét fogva alszanak.... 

És mégis: pontosan tudják, a babakocsiban melyik a saját helyük, hogy kinek kell aznap kezdeni a fürdést (mindig felváltva), hogy melyik az ő autósülésük...és reszkess, ha összecseréled őket. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan értik...

Pörögnek - forognak, mint a búgócsiga egész nap... És igen: a legjobb dolog a világon, hogy ketten vigyorognak rám a kiságyból, mikor benézek hozzájuk..

Nagyok lettek, ugye?!
Léna

Norka

2015. június 20., szombat

Málna és a dinoszauruszok

-Anya, ha megyünk az állatkertbe, megnézzük a tiranoszt is?
-Az állatkertben nincs tiranosz.
-Nincs?! Akkor hol van?!
-Hát, tudod, a dinoszauruszok már meghaltak. Majd mondjuk apának, hogy menjünk el egy múzeumba, ahol van dinoszaurusz-csontváz.
-Meghaltak?! Az összes?!
-Az összes.
-Hogyhogy?!
-Mikor még csak a dinoszauruszok laktak a Földön, akkor jött egy nagy kő, összeütközött a bolygóval, és meghaltak.
-Akkor nézzük meg a hosszúnyakút. Az biztos nem halt meg.
-A hosszúnyakú is meghalt.
-És a tüskéshátú?! Az biztos nem....
-De, a tüskéshátú is meghalt.
-De a varjúcsőrös biztos nem. Az fel tud repülni...
-A csőrös is meghalt. 
-Ó, akkor csak a kölykök maradtak?!

2015. február 10., kedd

Andi, biz'Isten, igazad van...szégyenlem magam, amiért megint csak ígérgetek... a bejegyzés nem lesz hosszú, de jönnek a fotók...
 szóval ő Norina ( az én Norcim...), mára 4ésfél kiló, és nekem gyönyörű...minden porcikája
És Léna..fél kilóval kisebbb, de 3 centivel hosszabb-ki érti?! Nem kell mondanom, ugye?: imádjuk...
 És vannak nagyobbak is...egy rakat édességgel, amit Urbánéktól kaptunkk...
 Hát ezért vagyok elmaradva... jó okom van, ugye?!


2015. január 14., szerda

Szóval négyen vannak. Két gyönyörű karácsonyi angyalka érkezett az égiektől. Drágák, mosolygósak, annyira mások és anyira édesek. A nagyok csüngenek rajtuk, ők meg a nagyokon, én meg azt hiszem, még mindig nem hiszem el...
Norinával és Lénàval lett teljes a család:)

2014. november 24., hétfő

Próbálok kétfelé szakadni, és egyre kevésbé érzem, hogy sikerül is...:) rangsorolni, mikor, ki legyen a fontosabb, hol kellek jobban, mennyit birok még én... ünnepet, igazit csinálni a lányoknak, mert úgy várják minden évben, közben meg vigyázni a babákra, mert hát nekik most még csak én vagyok... ha valaki tudja a jó megoldást, hát ne féljen közzé tenni..

Már majdnem egy hete kórházban kellene elütnöm az időt, de nem adom ám olyan könnyen magam...

Egy biztos: a harmincharmadikat tapossuk, a babák remekül vanak, pont akkorák, amekkorának lenniük kell, kétpetéjű ikrek ( legalább összekeverni nem fogjuk őket:)), és valószìnűleg mindketten lányok... szóval négy lány... agyam eldobom.

2014. október 8., szerda

Illene előállnom valami újjal, frappánssal - és, hogy őszinte legyek, van is mivel... Ezidáig csak magamnak tartogattam őket, bizony, mindkettőt...

Csodák pedig vannak. Mindig is hittem bennük, és abban is egészen biztos vagyok, hogy, akkor történnek, amikor a leginkább szükségünk van rájuk.

Hát..a mi két csodánk  - ha minden igaz - januárban érkezik. Szeretjük őket, már most, nagyon. Így leszünk egycsapásra hatan... szóval növesztgetem a harmadik karomat, mert az ikrek mellett a másik kettőnek is szüksége van az anyukájára, akkor is, ha Málnám kezét időnként már el lehet engedni.

Van még pár hetünk, reméljük, minél tovább húzzuk együtt.
Szorítsatok nekünk..

2014. június 26., csütörtök

már egy éve.....

                   Hűvös hajnal volt. Járkáltam fel - s - alá a lakásban, tudtam, mi lenne a helyes döntés, csak nem akaródzott meghozni. Vártam - nem is tudom, mire, miközben az aprócska mancsok egyre biztosabban dörömbölték, hogy elég volt idebent. Mire mégiscsak felkeltettem a férfit, már siettem volna, de annyi minden volt még.....

Málnámat a szívroham kerülgette a háromórás keléstől, könyörgött csak még tíz percért. De nem volt annyi.... Annyi se...

Négyre értünk a kórházba, alig negyed órával később már az apukája karjaiban pihegett. Elfáradt ő is...

Most meg trappol. Alig érem utol, ha egyszer elindul. Majszolja a csokitortát, és mindenáron tabletezni akar. Nagyon eltelt az idő.... Nagyon - nagyon.