2015. augusztus 19., szerda

Szegény embert az ág is húzza....vagy az eső

Valamikor egy pár voltunk, mi hárman. Egyik a balra, másik a jobbra, és estig meg sem álltunk. Nem számított tűző nap vagy jégpálya, kitartottunk egymás mellett. Nos, úgy fest, a bokáig érő vízzel mégsem voltak kompatibilisek a csajok... először a jobb talpam hagyott el, aztán a pántok, és szép lassan lehámlott a fedőréteg szinte mindenhonnan. Rendesek voltak, azért csak hazahoztak még utoljára....


(Háttérben a térkő, amire sokat panaszkodtam már: ahhoz túl kevés a luk, hogy füvesítve szép legyen, de ahhoz pont elég, hogy a gaz kinőjön rajta. Szinte minden lukban. No, megtaláltam tavaly a megoldást: forró, sós vízzel locsolgattam többször is, és láss csodát, ma már csak seperni kell. Egy szál gaz se sehol... no jó, attól még nem szeretem....)

2015. augusztus 10., hétfő

Hogyan öljük meg a ringlót?

Eljött az én időm VÉGRE! Augusztus, szeptember, befőzés minden mennyiségben. Na jó, eddig is történtek már nyármarasztalasok üvegbe zárva, de mostanra elfogyott csaknem az összes szörp... Málnát meg epret már csak jövőre kóstolunk újra. A cseresznyét már nem is említem...

A ringló az én nagy pajtásom. A szegényember tehene, vagy vmi hasonszőrű. Ízes, lédús, és bárhol megterem. Nálunk éppen a kertkapuban sikerült tavaly felbukkanni egy kis fának, de nem bántottam, inkább kikerülöm, cserébe idén már jó pár kiló sárgaszilvát szedtünk róla.
A gyerekek hetek óta rájárnak, én a magam részéről akkor szeretem a legjobban, mikor még félig zöld, de, ha befőznéd egy fontos szabály van. Kettő. 1.csak akkor, mikor már magától a kezedben marad, mindennemű húzkálás meg tépkedés nélkül. 2.csak dzsemfixet ne! (Az a gyilkosság...) Tudom én: sok a leve... csak egyszer próbáld ki, soha nem főzöd másképp...

Szóval ringló megmosva, bal kezem lóg a főzőedényben, jobbal meg belenyomom a szilva magját. Landol mellette az edényben a szilva héja és húsa is, és addig játsszuk, amíg el nem fogy a gyümölcs. Sok leve van, igen, de most becukrozom, és még több lesz neki:)
Viccet félretéve, a legkisebb lángra teszem főni, tetővel lefedve (kb félig van csak a szendvicstalpas, hadd köpködjön-csapkodjon, ha akar), és hagyom a hőt dolgozni. Mire az ebéd elkészül, meglesz a lekvár is.

A héja tökéletesen szétfő, állagra és ízre is tuti sárgabarack, ha becsukod a szemed - na ezért mondtam, hogy szegény ember tehene..

A végén még cukrozom, mert mindig egy picit édesebbre és hígabbra kell csinálni, mint szeretnéd, így télre tökéletes lesz.

Palacsintában, buktában mennyei...

2015. augusztus 8., szombat

Tű meg cérna

Őszintén? Annyira kikapcsol, annyira jólesik, és annyira hiányzott már... ilyenek kerülnek ki a műhelyből...



2015. augusztus 1., szombat

Manna villamosszékben

-apa, meg kellene válogatnunk, mit nézhetnek a gyerekek a tévében.
-miért?
-mert Málni éppen villamosszéket épít az udvaron, hogy 'megvillanypásztorozza' Mannát.

Komoly. Csak lestem. Pedig tényleg szelektálunk: csak a Minimaxot tudják kapcsolni a tévén, filmhez csak akkor jutnak, ha együtt nézzük. Lassie, Tucatjával olcsóbb és hasonló kaliberűekhez (egyes részei még ennek is túl inspirálók), de teszem azt a Szabadítsátok ki Willyt! már sok volt. Azon nagyon kellett sírni...

Szóval komolyan nem tudom, de, ha kell, hát kell. Cenzúrázom a Minimaxot.

2015. július 26., vasárnap

Van segítségem...

Mondtam én, hogy tapétázok, festek, lakásrendezek, de, hogy ilyen segítségem akad, még én sem gondoltam... fáradtan, koszosan, leizzadva... de ég a kezük alatt a munka...

2015. július 14., kedd

sokgyerekesanyu napirendje - röviden

7.30 ébresztő - ha nem magunktól, akkor kopogásra. Megjegyzem, nagyon rendes gyerekeink vannak: Málni ennyire már ismeri az órát, és rendre utasítja Mannát is: nulla-hét-három-nulla előtt nincs felkelés.
Manna pattan az ölembe, tablet bekapcs, és jön a Cicadal (Kerek Mese), legalább háromszor, meg a Süssünk, süssünk valamit, meg az Öt kicsi majom. Ha nagyon ráérünk, a tűzoltósnemtudommiacíme, vagy a madaras, mert nagyon vicces, mikor nyuszi kel ki a tojásból...
7.45 öltözés, fésülködés (nekem), apa már követeli a kávét, mert anélkül nem indul a nap, indíts reggelit készíteni. Legalább háromfélét, mert soha nem lehet tudni, mi fog kelleni - ha megvárom, míg előre kitalálják maguktól, délig az ágyban ülünk, tuti.
8.00 ha hamarabb nem is, de addigra a kicsik biztosan megszólalnak - követelik a redőnyfelhúzást, és baromi édesen vigyorognak, emelgetik a derekukat, kelletik magukat, hogy őt vegyük fel....
8.20 a nagyobbak végeznek a reggelivel. Igen, sokáig tart. Mert közben rengeteg mindent el kell mesélni, többfélét  megkóstolni, esetleg mindent, meg még veszekedni is kell Mannával, meg... Öltözés, rendrakás, közben folyamatosan énekelem, hogy 'elindult sétálni katicabogárka', meg 'Bóbita, Bóbita' és még sokan mások
8.30 a kicsik fürdenek. Egyelőre még bent a szobában - leginkább csak megszokásból, és valószínűleg már nem sokáig, mert Norkám úgy csapkod mint egy bálna és időnként úszik az egész szoba. Éneklés egy tovább.
9.00 aprók reggeliznek. Ez is egy félórás mulatság, az eredmény két kisikálnivaló gyerek, meg két tele pocak. Még mindig jár a szám. Nem, nem tudok csendben lenni.
9.30 kicsik alvás, nagyoknak irány az udvar. Na, ott aztán van nemulass. Mint akik nem is reggeliztek, nekiesnek a málnabokornak, a ringlónak, és néhány tízperc múlva megjelennek túrórudiért, pinguért.
Én eközben főzök, mosogatok, berakom a mosást, alkalomadtán megetetjük a cicákat - vigyázva, hogy Manna még véletlenül se szabaduljon rájuk, mert már a visításától is feláll a hátukon a szőr, hát még ha el is kapná őket. Jön a férfi napirendet egyeztetni, munkaügyeket megbeszélni.
11.30 Kész az ebéd. Addigra mindenképpen, mert már készülnek éhen halni. Megint.
12.00 Az aprónép is éhes. Megint konyha, kavargatás, etetés. Két koszos gyerek, két tele pocak. Vagyis jó eséllyel addigra négy. Éneklés indul.
13.00 Általános alvás. Na, nem nekem. Ilyenkor jön a Málnival töltött idő. Mert hát igényli, hogy néha csak ő legyen, nem hiába voltunk négy évig kettesben...
15.30 Manna ébred. Jó esetben (ritka esetben) nem hisztis, ellenben éhes. Készül az uzsonna, megy a Minimax, és nyomkodom a derekamat, hogy bírja még egy kicsit. Éneklés indul.
16.00 A kicsik is megéheznek - kevergetés, kanalazás, koszos gyerek, tele pocak.
És itt jön az én időm... a. takarítás, b. ruhaválogatás(mint ma: kinőtt-eladnivaló-kazán), c.szappanozás(megint, hosszú idő után), d.új hobbi, erről majd máskor. Vagy ami a legvalószínűbb: gyurmázás, közös rajzolás, ollóval vágdosás, szeretgetés, ölbebújás, torna, és meg kell nézni, ki mennyit nőtt tegnap óta. Biztos, hogy sokat.
18.00 híradó. Nem hiszitek el, de Málni akarja nézni (na jó, nyilván én is, ennyi közöm azért legyen a nagyvilághoz)
18.30 apával megunjuk a híradót, megetetjük az állatokat
19.00 éhesek a gyerekek. Az összes. Ráadásul fáradtak is. kanalazás, koszos gyerek, tele pocak. Éneklé újra.
19.30 pizsamapakolás, ágyazás, kicsik ágyba, nagyok udvarra. Labda, ugrálókötél, kosárradobás, anya kertészkedik, seper, ugróiskolázik, esetleg aszfaltrajzol.
20.30 fürdés. Van mit lemosni.
21.00 én is kádba kerülök, jó eséllyel még ébren vannak, mire kimászok belőle.
21.30 a kicsik éhesek. Nem koszos gyerek, de tele pocak (áldjon az ég, cumisüveg!).
22.00 Irány az ágy. Végre.
01.30 a kicsik éhesek. közös program a férfival, hogy haladjunk, (a fél tízes is), és most van időnk végre egymásra is. Jellemzően nem alszunk hajnalban, hanem a. elköltözést tervezünk, b. maradást tervezünk házbővítéssel/felújítással, c.munkaügyeket beszélünk meg, d. hétvégi programot beszélünk meg, d.egyeztetjük, másnap ki mikor megy hova, mert kell az autó, meg van négy gyerek...

És talán nem hiszitek el, de imádom. Nagyon jó így, nagyon élvezem minden percét. Akkor is ha fárasztó, akkor is, ha napi 4 órában folyamatosan énekelek, verselek, mondókázom. Akkor is, ha a derekam húsz évvel öregebb nálam, és akkor is, ha már megint csak melegítő volt rajtam pólóval.

Mert napjában tizensokszor hallom, hogy 'úgy szeretlek anya', 'anya, én annyira leszek a barátnőd', és mosolyognak, vigyorognak, elégedettek, és kiegyensúlyozottak. Nem kell most több.

2015. július 7., kedd

A lányoktól...

-Manna, nézd, milyen hatalmas sárga szúrós kaktuszt találtam!
-Málnikám, az nem kaktusz, hanem tök.
-Ja, akkor értem, a kaktusz a sivatagban él.. Meg a folyosóablakban.

-Manna, mondjad már nekem, hogy 'anya'. (nem, nagyon nem áll rá a szája, szoktam 'ama' lenni, de az is ritkán.
-Apa.
-A-nya
-A-pa
-AAAAAAAnya
-AAAAAAApa
-Ne már Mangyu, úgy szeretném, ha mondanád, hogy anya....
-Jaj, api!


Málni már nem tudja megkülönböztetni a babákat. A kiságy szélénél hasal:
-Hé, mondjad már, te vagy Norci? Ugye, te vagy..?

2015. június 27., szombat

Manna

               Még a másik kezével kell lefognia a maradék ujjait, de már büszkén mutatja és skandálja mellé: ket-tő. És 'kókuszkockatortát' kapott, meg egy rakat ajándékot, amiből persze nem győz válogatni...

Az ő születése volt a legtökéletesebb. És az első három nap olyan kapocs lett köztünk, amit valószínűleg soha nem tudunk már sem lerombolni sem  megismételni. 

Vigyorog a kopaszcsirke frizurája alatt (jaj, úgy szerettem volna neki egy katicás fülbevalót, de majd csak megrendelésre, majd csak valamikor lesz....), megállás nélkül rosszcsontságon töri  fejét, de olyan szeretettel és türelemmel simogatja a babákat, hogy még magam sem hiszem....

Nagyon felnőtt, amíg én a kórházban töltöttem a három hetemet. Korántsem kettő. Annál sokkal érettebb, okosabb. És én úgy babusgatnám még, akkor is, ha tudom, hogy igazi belevaló rátermett kiscsaj lett belőle....

2015. június 21., vasárnap

Kettecske

Úton-útfélen megkapom, mennyire rossz lehet nekem négy gyerekkel (a négy lány! meg aztán külön felháborodást vált ki az emberekből), és, ha bizonygatnám, hogy nem, tulajdonképpen nekem meglehetősen jó így, akkor fintorogva elfordulnak (időnként hozzáteszik, hogy azért ők tudják ám, hogy hazudok...) Persze tisztelet (és leginkább köszönet) a kivételnek..

Pedig nagy csuda ám ez az iker-dolog. Ámulok és bámulok, két ekkora emberke hogyan is függhet ennyire egymástól. Állandóan látniuk kell egymást, alig várják, hogy egymáshoz érhessenek, és, bár hatalmas közös ágyuk van, még mindig középen összebújva, egymás kezét fogva alszanak.... 

És mégis: pontosan tudják, a babakocsiban melyik a saját helyük, hogy kinek kell aznap kezdeni a fürdést (mindig felváltva), hogy melyik az ő autósülésük...és reszkess, ha összecseréled őket. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan értik...

Pörögnek - forognak, mint a búgócsiga egész nap... És igen: a legjobb dolog a világon, hogy ketten vigyorognak rám a kiságyból, mikor benézek hozzájuk..

Nagyok lettek, ugye?!
Léna

Norka

2015. június 20., szombat

Málna és a dinoszauruszok

-Anya, ha megyünk az állatkertbe, megnézzük a tiranoszt is?
-Az állatkertben nincs tiranosz.
-Nincs?! Akkor hol van?!
-Hát, tudod, a dinoszauruszok már meghaltak. Majd mondjuk apának, hogy menjünk el egy múzeumba, ahol van dinoszaurusz-csontváz.
-Meghaltak?! Az összes?!
-Az összes.
-Hogyhogy?!
-Mikor még csak a dinoszauruszok laktak a Földön, akkor jött egy nagy kő, összeütközött a bolygóval, és meghaltak.
-Akkor nézzük meg a hosszúnyakút. Az biztos nem halt meg.
-A hosszúnyakú is meghalt.
-És a tüskéshátú?! Az biztos nem....
-De, a tüskéshátú is meghalt.
-De a varjúcsőrös biztos nem. Az fel tud repülni...
-A csőrös is meghalt. 
-Ó, akkor csak a kölykök maradtak?!

2015. február 10., kedd

Andi, biz'Isten, igazad van...szégyenlem magam, amiért megint csak ígérgetek... a bejegyzés nem lesz hosszú, de jönnek a fotók...
 szóval ő Norina ( az én Norcim...), mára 4ésfél kiló, és nekem gyönyörű...minden porcikája
És Léna..fél kilóval kisebbb, de 3 centivel hosszabb-ki érti?! Nem kell mondanom, ugye?: imádjuk...
 És vannak nagyobbak is...egy rakat édességgel, amit Urbánéktól kaptunkk...
 Hát ezért vagyok elmaradva... jó okom van, ugye?!


2015. január 14., szerda

Szóval négyen vannak. Két gyönyörű karácsonyi angyalka érkezett az égiektől. Drágák, mosolygósak, annyira mások és anyira édesek. A nagyok csüngenek rajtuk, ők meg a nagyokon, én meg azt hiszem, még mindig nem hiszem el...
Norinával és Lénàval lett teljes a család:)