2015. július 26., vasárnap

Van segítségem...

Mondtam én, hogy tapétázok, festek, lakásrendezek, de, hogy ilyen segítségem akad, még én sem gondoltam... fáradtan, koszosan, leizzadva... de ég a kezük alatt a munka...

2015. július 14., kedd

sokgyerekesanyu napirendje - röviden

7.30 ébresztő - ha nem magunktól, akkor kopogásra. Megjegyzem, nagyon rendes gyerekeink vannak: Málni ennyire már ismeri az órát, és rendre utasítja Mannát is: nulla-hét-három-nulla előtt nincs felkelés.
Manna pattan az ölembe, tablet bekapcs, és jön a Cicadal (Kerek Mese), legalább háromszor, meg a Süssünk, süssünk valamit, meg az Öt kicsi majom. Ha nagyon ráérünk, a tűzoltósnemtudommiacíme, vagy a madaras, mert nagyon vicces, mikor nyuszi kel ki a tojásból...
7.45 öltözés, fésülködés (nekem), apa már követeli a kávét, mert anélkül nem indul a nap, indíts reggelit készíteni. Legalább háromfélét, mert soha nem lehet tudni, mi fog kelleni - ha megvárom, míg előre kitalálják maguktól, délig az ágyban ülünk, tuti.
8.00 ha hamarabb nem is, de addigra a kicsik biztosan megszólalnak - követelik a redőnyfelhúzást, és baromi édesen vigyorognak, emelgetik a derekukat, kelletik magukat, hogy őt vegyük fel....
8.20 a nagyobbak végeznek a reggelivel. Igen, sokáig tart. Mert közben rengeteg mindent el kell mesélni, többfélét  megkóstolni, esetleg mindent, meg még veszekedni is kell Mannával, meg... Öltözés, rendrakás, közben folyamatosan énekelem, hogy 'elindult sétálni katicabogárka', meg 'Bóbita, Bóbita' és még sokan mások
8.30 a kicsik fürdenek. Egyelőre még bent a szobában - leginkább csak megszokásból, és valószínűleg már nem sokáig, mert Norkám úgy csapkod mint egy bálna és időnként úszik az egész szoba. Éneklés egy tovább.
9.00 aprók reggeliznek. Ez is egy félórás mulatság, az eredmény két kisikálnivaló gyerek, meg két tele pocak. Még mindig jár a szám. Nem, nem tudok csendben lenni.
9.30 kicsik alvás, nagyoknak irány az udvar. Na, ott aztán van nemulass. Mint akik nem is reggeliztek, nekiesnek a málnabokornak, a ringlónak, és néhány tízperc múlva megjelennek túrórudiért, pinguért.
Én eközben főzök, mosogatok, berakom a mosást, alkalomadtán megetetjük a cicákat - vigyázva, hogy Manna még véletlenül se szabaduljon rájuk, mert már a visításától is feláll a hátukon a szőr, hát még ha el is kapná őket. Jön a férfi napirendet egyeztetni, munkaügyeket megbeszélni.
11.30 Kész az ebéd. Addigra mindenképpen, mert már készülnek éhen halni. Megint.
12.00 Az aprónép is éhes. Megint konyha, kavargatás, etetés. Két koszos gyerek, két tele pocak. Vagyis jó eséllyel addigra négy. Éneklés indul.
13.00 Általános alvás. Na, nem nekem. Ilyenkor jön a Málnival töltött idő. Mert hát igényli, hogy néha csak ő legyen, nem hiába voltunk négy évig kettesben...
15.30 Manna ébred. Jó esetben (ritka esetben) nem hisztis, ellenben éhes. Készül az uzsonna, megy a Minimax, és nyomkodom a derekamat, hogy bírja még egy kicsit. Éneklés indul.
16.00 A kicsik is megéheznek - kevergetés, kanalazás, koszos gyerek, tele pocak.
És itt jön az én időm... a. takarítás, b. ruhaválogatás(mint ma: kinőtt-eladnivaló-kazán), c.szappanozás(megint, hosszú idő után), d.új hobbi, erről majd máskor. Vagy ami a legvalószínűbb: gyurmázás, közös rajzolás, ollóval vágdosás, szeretgetés, ölbebújás, torna, és meg kell nézni, ki mennyit nőtt tegnap óta. Biztos, hogy sokat.
18.00 híradó. Nem hiszitek el, de Málni akarja nézni (na jó, nyilván én is, ennyi közöm azért legyen a nagyvilághoz)
18.30 apával megunjuk a híradót, megetetjük az állatokat
19.00 éhesek a gyerekek. Az összes. Ráadásul fáradtak is. kanalazás, koszos gyerek, tele pocak. Éneklé újra.
19.30 pizsamapakolás, ágyazás, kicsik ágyba, nagyok udvarra. Labda, ugrálókötél, kosárradobás, anya kertészkedik, seper, ugróiskolázik, esetleg aszfaltrajzol.
20.30 fürdés. Van mit lemosni.
21.00 én is kádba kerülök, jó eséllyel még ébren vannak, mire kimászok belőle.
21.30 a kicsik éhesek. Nem koszos gyerek, de tele pocak (áldjon az ég, cumisüveg!).
22.00 Irány az ágy. Végre.
01.30 a kicsik éhesek. közös program a férfival, hogy haladjunk, (a fél tízes is), és most van időnk végre egymásra is. Jellemzően nem alszunk hajnalban, hanem a. elköltözést tervezünk, b. maradást tervezünk házbővítéssel/felújítással, c.munkaügyeket beszélünk meg, d. hétvégi programot beszélünk meg, d.egyeztetjük, másnap ki mikor megy hova, mert kell az autó, meg van négy gyerek...

És talán nem hiszitek el, de imádom. Nagyon jó így, nagyon élvezem minden percét. Akkor is ha fárasztó, akkor is, ha napi 4 órában folyamatosan énekelek, verselek, mondókázom. Akkor is, ha a derekam húsz évvel öregebb nálam, és akkor is, ha már megint csak melegítő volt rajtam pólóval.

Mert napjában tizensokszor hallom, hogy 'úgy szeretlek anya', 'anya, én annyira leszek a barátnőd', és mosolyognak, vigyorognak, elégedettek, és kiegyensúlyozottak. Nem kell most több.

2015. július 7., kedd

A lányoktól...

-Manna, nézd, milyen hatalmas sárga szúrós kaktuszt találtam!
-Málnikám, az nem kaktusz, hanem tök.
-Ja, akkor értem, a kaktusz a sivatagban él.. Meg a folyosóablakban.

-Manna, mondjad már nekem, hogy 'anya'. (nem, nagyon nem áll rá a szája, szoktam 'ama' lenni, de az is ritkán.
-Apa.
-A-nya
-A-pa
-AAAAAAAnya
-AAAAAAApa
-Ne már Mangyu, úgy szeretném, ha mondanád, hogy anya....
-Jaj, api!


Málni már nem tudja megkülönböztetni a babákat. A kiságy szélénél hasal:
-Hé, mondjad már, te vagy Norci? Ugye, te vagy..?